Lowas Péter
Kurátori szinopszis a Kortárs Magyar Fotográfia 2011 kiállításhoz
Image Abuses / Képvisszaélések
A Kortárs Magyar Fotográfia Biennálé 2011 alapfogalma, koncepciója a visszaélés. Az abúzus (visszaélés, helytelen használat, szabálytalanság, stb.) számos tudományágban használatos fogalom, a jogtól a szociológián keresztül egészen a művészetekig. Általában olyasvalamit jelöl, ami egy bizonyos dolognak a társadalmi, vagy szakmai közmegegyezésen alapuló használatának a megváltoztatására irányul. Ilyetén módon mindenképpen feltűnést keltő, néha sértő, provokatív változást eszközöl, hiszen az apparátus alapértelmezett felhasználási kódjába nyúlunk bele, ugyanazt használjuk, lényegesen másra.
Normális esetben a használat során a dolgok rendeltetésszerű igénybe vétele történik és általuk rendeltetésszerű végeredmények jönnek létre. Tehát egy dologgal közmegegyezésszerűen bánunk, élünk lehetőségeivel. A dolog használati lehetőségeit nem lépjük túl, használatának szabályain nem módosítunk önkényesen.
A téglából falat építünk, a széken ülünk, a tányért étkezésre használjuk. Ugyanígy történik „normálisan“ a művészeten, vagy a technológián belül is: igyekszünk használható szabályokat definiálni, majd ezekre rendszereket létrehozni, melyeket szabályokkal működtetünk. Az élet általános területein ritkán és óvatosan eszközlünk változtatást, a szabályok áthágása ugyanis deformációkhoz vezet, de akár végzetes is lehet (autószerelő nyúl a vakbélhez). A művészet területe azonban kiválóan alkalmas ilyesféle kísérletek elvégzésére, a rendszer bármifajta sérülése nélkül. A dadaizmus, az avantgárd, az arte povera, az installáció és performanszművészet gyakran élt ezzel a lehetőséggel, úgy hogy az élet rendelkezésre álló apparátkészletéből -akár véletlenszerűen- választ ki elemeket, majd azokkal visszaélve új jelenségeket-jelentéseket hoz létre, vagy az egészet szétroncsolja, és azt állítja elénk új minőségként.
A kiállítás tárgyai ugyan képek, de nem klasszikus értelemben vett fotók, sok esetben nem is mindennapian tálalva. Sokkal inkább olyan képek, melyek alkotása során az apparátust a rendeltetésének nem megfelelően használták, illetve melyek ugyan megfelelnek a kép fogalmának, de készítésük során nem egy másolat született, hanem egy újfajta, akár megismételhetetlen minőség. Tehát olyan alkotókat kerestünk, akik felszámolták az apparátusokhoz való konzervatív viszonyukat vagy klasszikus képalkotói módszerekkel érnek el nem hétköznapi eredményeket, az eljárásokba való akár agresszív, vagy destruktív beavatkozás révén, tehát manipulációval élnek, de nem a már kész képeket manipulálják, hanem a képalkotás metódusát.
Péter Lowas
The curator’s synopsis for the Contemporary Hungarian Photography 2011 exhibition
Image Abuses / Képvisszaélések
The basic idea or concept of Contemporary Hungarian Photography Biennial 2011 is abuse. Abuse (misuse, malpractice, anomaly etc) is a term used by different disciplines, from law, sociology to arts. It generally denotes an intention to change the usage of a given notion based on social and professional consensus. Therefore it often results a striking, occasionally offensive and provocative change, since we manipulate the basic usage code of the apparatus and use it with a completely different aim.
Normally we use given objects in accordance with their function and by means of them we create properly used results. It means that we treat and take advantage of an object according to the consensus.
We do not go beyond its possibility of use, and do not alternate its conventions of use arbitrarily.
We use bricks to build walls, chairs to sit on them, plates to eat from them. The same phenomenon is present “normally” within arts or technology: we try to define usable rules and establish systems on them made work by other rules. We rarely and carefully make changes in more general spheres of life, since breaking rules may lead to deformations, even may have a fatal outcome (car mechanic tries to operate appendicitis). However the field of art is perfectly suitable for making such experiments without the system being injured. Dadaism, avant-garde, arte povera, installation and performance art often took an advantage of it by choosing elements of life’s available apparatus – even by chance – and creating new meanings and phenomena, or destructing and presenting them as a new quality by means of abuse.
However the pieces of art in the exhibition are photos, they are not ones in the classical sense, in many cases they are not even presented in a common way. They are rather photos which are made by refusing to use the apparatus according to function, and though they fit into the notion of an image, they are not simple copies, but a new, irreproducible quality. Hence we were looking for artists who broke up with their conservative relation to the apparatus or reach uncommon results with classical photographic methods by aggressive or even destructive interference to the methods and manipulate not the photograph but the method itself.
